Georgisz tanítások

 – Építsd fel a hegyeket mozgató hitet –

Második rész:

Hit és a nem látható, mégis létező dolgok

 

Máté 19/23-26 

“Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

 

Kicsoda üdvözülhet? teszik fel a kérdést a tanítványok. Jézus feleletéből pedig egyértelműen kiderül, hogy az embernek lehetetlen magától üdvözülnie, és bejutnia Istennek az országába. De Istennél minden lehetséges! Az egész világmindenségben nincs lehetetlen Istennek! Sem a látható, sem a láthatatlan dolgok között.Amire azt mondjuk mi emberek, vagy a tudomány, hogy ez lehetetlen, ilyen nincs az Istennél!

Márk 9/22-23

“ És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.”

Ebben a történetben Jézus kiűz egy gonosz szellemet egy gyermekből, amely már kiskora óta gyötri őt. Jézus beszélget a gyermek apjával, akinek a szavaiból bizonytalanság érződik a segítségnyújtást illetően: “ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.”
Erre Jézus rávilágít az egyén kezdeményezési lehetőségére, hiszen nem az Isten könyörületével vagy hajlandóságával van a probléma. Ha valaki hisz, akkor Isten felemeli őt abba a pozícióba, miszerint aki hisz, annak minden lehetségessé válik.
Az összes olyan dolog, amelyek addig lehetetlenek voltak.
Óriási lehetőségek vannak a hitben!

Amikor a hitben meg akarunk erősödni, kizárólag az Igére nézzünk!
Isten beszéde által tudjuk a hitünket erősíteni, Isten Igéjére tudjuk alapozni az életünket, hogy sikerüljenek a dolgok.
Ne a tapasztalatokra figyeljünk, hogy kinek sikerült valami, vagy esetleg nem sikerült. Ezt ki kell zárnunk a gondolkodásmódunkból.
A hitben való építkezés során Te vagy, és az Isten Igéje. Az Ige be szeretne hatolni a szívünkbe, ezért a gondolkodásunkkal ne engedjük meg, hogy az elménket hitetlen dolgok árasszák el a tapasztalatok miatt.

 

A látható és a láthatatlan dolgok

 

Kolossé 3/1-2
“ Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”

 

Mivel újjászületett emberek vagyunk, a szívünk belső embere részesült a feltámadás erejéből. A feltámadás ereje pedig behatolt a lényünkbe, és alkalmasakká tesz bennünket arra, hogy a nem látható dolgokat megismerjük, felfogjuk.
Amiket az érzékszerveink, és a tudomány nem tudnak megragadni, azokat mi hívőként felismerjünk, megragadhatóvá váljanak a számunkra és alkalmazni tudjuk az életünkben. 

A Biblia azt mondja, van egy odafenti világ, aminek vannak dolgai. És van a lenti világ, ahol mi élünk, ennek a világnak is vannak dolgai. Az Ige pedig azt állítja, hogy foglalkozzunk az odafelvaló világgal, mert azok hatással lesznek a földi életünkre.
Prioritásról van itt szó, amiben az odafelvaló dolgok elsőbbséget élveznek.

Ezek konkrét valóságok, hozzánk tartoznak. Viszont ha nem ismerjük fel, nem ragadjuk meg ezeket, akkor nem fogunk tudni az előnyeiből részesülni, a földi életünkben.

                                      

Efézus 1/ 3
“Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.”

Már megáldott minket – múlt időben, tehát már megtörtént – minden olyan valóságos, de nem látható dologgal, amire valaha is szükségünk lehet. Nincs olyan dolog, amivel ne lennénk megáldva, bármilyen szituációba is kerülnénk az életünk folyamán. 

A szellemi áldás kifejezés kapcsán ne egy elvont fogalomra gondoljunk.
Egyszerűen azt jelenti a szellemi áldás, hogy nincsen idő alá rendelve, nem anyagi természetű. Mert ha anyagi természetűek lennének a szellemi áldások, akkor ahogyan telik az idő, megromlana, veszítene hatékonyságából, erejéből.
Mivel nem anyagiak, a lényegüket tekintve létező valóságok, ezért nem tapasztalhatóak az érzékszerveink számára, fent tudnak maradni örökké. 

Bármilyen szükségünk van a földön, a nem látható lényegével már megvagyunk áldva Jézus Krisztusban.

Az újjászületésünk után kapcsolatba kerülünk ezekkel a dolgokkal, és hittel tudjuk megragadni ezeket.

Miért van szükség a hittel történő megragadáshoz?

Isten kinyújtotta a kezét, hogy átadja ezeket a javakat, tehát jogilag a mi birtokunkban vannak mindezek. Viszont, ha nem vesszük át, akkor nem lesz a tulajdonunk, ami már egyébként a miénk. Mondhatjuk, hogy a miénk a gyógyulás, bővölködés és számtalan áldás, de ha nem ragadjuk meg, nem fogjuk megtapasztalni azokat.

A hit, kinyújtja a kezét és átveszi Istentől azt, amit Isten átnyújtott nekünk.
Ìgy fognak a gyakorlatban is működni az áldások az életünkben. 

Azért fontos, hogy megértsük a hit működését, hogy közben a lelkünkkel, gondolatainkkal ne akadályozzuk azt, sem az addig felépített munkájàt.
Törekedjünk arra, hogy a hitünk teljességre jusson, hogy elkezdjenek megvalósulni a dolgok. Hiszen a hit hamarabb kezdődik el, mint a megtapasztalàs. 

 

Mi a hit?

Zsidó 11/ 1
“A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

A hit minden látható, remélt dolognak a nem látható alapja (magja).
Mindannak a később megmutatkozó valóságnak, tapasztalatnak amiben reménykedünk, hogy meg lesz a számunkra.
Ez a mag először bekerül a szívünkbe, amivel meg tudjuk ragadni a nem látható dolgokat.

 

Amikor hitről beszélünk, akkor a nem látható dolgokról beszélünk, amelyek az érzékszerveink által nem elérhetőek a számunkra. Ha materialisták lennénk, akkor csak az érzékszerveinkre hagyatkoznánk, és a valóságnak nagyon szűk részét ismernénk meg. ” Ha nem látom, nem hallom, nem tapasztalom az adott dolgot, nem hiszek, számomra nem létezik.” A valóság teljessége viszont az érzékszerveinken túlmutat! 

Ahhoz, hogy Istent, Isten dolgait, megismerjük használnunk kell a belső valóságunkat, amit nem az érzékszerveinkkel ismerünk és ragadunk meg.

A hit egyik nagy titka, hogy az érzékszerveinket figyelmen kívül kell hagynunk ahhoz, hogy a hitünk működjön.

Amint az érzékszerveinkre kezdünk el figyelni, nem fog tudni működni a hitünk, mert elönt bennünket a félelem, aggodalmaskodás. A tapasztalatainkból kezdünk el információt nyerni, ami kilátástalanságot eredményez és még inkább hozzáragaszt a problémához. Ha megtanulunk lemondani az érzékszerveink információiról olyan módon, hogy megtanuljuk kezelni a megújult elménkkel, és figyelmen kívül tudjuk hagyni bizonyos hit gyakorlásban, akkor meg tudjuk ragadni azokat a nem látható dolgokat, amikkel Isten már megajándékozott minket. A megragadás által be tud kerülni a szívünkbe, és a hitünk gyakorlása közben elő tudjuk hozni – beszédünkkel és a hitünk cselekedeteivel.

Zsidó 11/3
“Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”

A látható világ Isten beszéde, szava által jött létre, amit csak hit által lehet megérteni.
Éppen ezért a hitünknek az alapja maga az Isten, és az Isten beszéde. Ez azért fontos, mert a tudomány azt vizsgálja ami látható, mi pedig a kinyilatkoztatott valóságba hatolunk be, amikor hiszünk. 

 

Isten beszéde élő és ható, hatalmas energia van benne. Minden ami látható, az a láthatatlanból állott elő. Anem látható dolgok befolyással bírnak a láthatóra.
Például nagyon sok betegség mögött nem látható dolog áll (betegség szelleme), a tünetek, a betegség maga látható, tapasztalható. 

Az evangéliumban olvasunk arról a meggörnyedt asszonyról, akit Jézus a zsinagógában észrevett. Rátette az asszonyra a kezét, és feloldotta a betegség kötelét, ami 18 éve görbítette meg. Amikor kiment a démon az asszony fel tudott egyenesedni, egészséges lett. Ennek a betegségnek is nem látható forrása volt. Ez természetesen nem azt jelenti,hogy minden betegség démonikus, de van ilyen is.
 

I.Kor 2/ 9, 13
“Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”

“Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.”

Olyan dolgok vannak már elkészítve az Istent szeretőknek, amiket a természetes elme és szív sem tudnak megragadni.
A 13. versszak szerint, a nem látható dolgokkal prédikáció által tudunk kapcsolatba kerülni.

                     

Róma 10/17
“Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” 

A hit a reménylett dolgok alapja, és a prédikált Ige által kerül be a szívünkbe. Éppen ezért a hitünket az Igére alapozva gyakoroljuk, nem pedig az álmainkra, vágyainkra építkezünk. 

Miután bekerült a hit hallàs által az emberi szívbe, elkezd meggyőződéssé válni. A meggyőződés pedig arra ösztönöz bennünket, hogy elkezdjük gyakorolni a hitet a látható dolgok ellenére.

II.Kor. 5/7
“Mert hitben járunk, nem látásban.”

Keresztényként a hitben járás azt jelenti, hogy az életvitelünket, döntéseinket, cselekedetünket a hitünkből hozzuk létre. Tehát ahogyan beszélünk, gondolkodunk arra nem a testi természetünk, vagy az örökölt hajlamaink vannak hatással.
Hanem az Isten kinyilatkoztatott beszédére hagyatkozva alakítjuk ki az életmódunkat. 

Hitben járunk, nem látásban. Ez azt jelenti, hogy vagy hitben járunk, aszerint cselekszünk, vagy látás alapján. A kettő együtt nem fér össze!
Döntés előtt állunk, amikor gyakorolni akarjuk a hitünket, hogy vagy hitből hozzuk meg a cselekedeteinket, beszédünket, vagy látásból.
Azt amiben hiszünk meg kell mutatkoznia a cselekedeteinkből. Éppen ezért nem lehetünk vakmerőek a cselekedeteinkkel, hanem fel kell építeni a hitünket. Növekedjünk hitben, vigyük el a teljességig, hogy amikor elkezdünk cselekedni hit által, akkor tényleg megtörténjenek azok a dolgok,amiket Isten Igéjehatározottan állít.

János 20/25, 27 – 29
“Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.”

“Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

Tamás apostol Jézus feltámadása után nem hitt a tanítványoknak, a saját érzékszerveivel akarta megtapasztalni, hogy feltámadt.
Ha úgy állunk hozzá a láthatatlan igazságokhoz, mint Tamás – aki a hitét az érzékszerveinek a tapasztalataitól tette függővé – akkor nem fogjuk megismerni azokat.

Tamás elvesztette azt az elsőbbséget, amit Jézus adott volna neki: boldogabb lett volna az összes többi apostolnál, akik látták már Őt. 

Nekünk is fel van ajánlva az a lehetőség, hogy boldogok legyünk azáltal, hogy hiszünk, noha nem látunk megoldást a problémák közepette. 

 

Zsoltár 27/13-14
“Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.”

Dávid azt mondja hisz abban, hogy itt a földi élet során meg fogja tapasztalni a saját érzékszerveivel a láthatatlan dolgokat, Isten jóságát.
A ‘bizony’ szó egy száz százalékos biztosságot fejez ki: ha hisz, megtapasztalja a hit tárgyát! Olyan mentalitása volt Dávidnak, ami stabilan állt abban a meggyőződésben, miszerint: meg fogom látni, mert először hiszek.
Tehát először a hit, utána a látás és tapasztalàs.

A 14. versszakban a reménykedő hit példáját láthatjuk; ez a hit olyan várakozást épít ki, aminek hatására nem félelemmel, erőtlenséggel telik meg az emberi szív, hanem minden nappal egyre erősebb a hitben.

Hogyan tudunk erős és bátor szívű emberek lenni?

Józsué 1/ 7-8
“Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!

El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.”

 

Józsué könyvében választ kapunk erre a kérdésre: ha elmélkedünk és gondolkodunk Isten beszédén! Az Ige hallgatásával és az elmélkedéssel beépítjük a szívünkbe, és a gondolatainkba Isten ígéreteit. Így a várakozás nem fog megcsalni minket, hanem megfog valósulni! 

                              

Zsoltar 116/9-10
“Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén.

Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.”

Dávid kimondja a hit beszédeit. Először elhitte, hogy az Úr orcája előtt fog járni az élőknek földjén, utána kimondta ezt, és ezután megtapasztalta. 

Dávid a zsoltárokban kifejezte az èrzéseit (mivel nagyon sokszor ment át nehézségeken), de mindig a hit megvallásával fejezi be. Bizonyságot tett a hite működése és a hitgyakorlás mellett.

 

II.Kor. 4/13
“Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.”

Pál apostol Dávid szavaira utalva azt mondja, hogy ugyanez a szellem van bennünk is, mint Dávidban és mint Jézus Krisztusban! Dávid rengeteg nehézségen, a hit harcain ment keresztül, de a hit szelleme mindvégig benne, a kenet pedig rajta volt! A kenetet nem azért kapjuk, hogy soha semmi nehézséget ne tapasztaljunk. Hanem azért, hogy kijöjjünk a kemény időszakokból, megforduljon a nehéz helyzetünk, a próba győzelemmé változzon az életünkben. 

Róma 12/ 3
“Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.”

Isten mindannyiunknak kiosztotta a hit egy bizonyos mértékét, ugyanabból a hitből ami Krisztusnak is volt. A mi felelősségünk, hogy építsük ezt a mustármagot, és teljességre jusson.

Ne félj, hanem higgy! 

Zsidó 11/27
“Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”

Mózessel kapcsolatban is láthatjuk, hogy nem a látás és a tapasztalat szerint járt, hanem hit által. Mózes szíve azért lehetett erős, mert a láthatatlan dolgokra figyelt, a hit szelleme volt benne! Ha mindig a tapasztalatainkat, rossz leleteket, nehéz körülményeket, mások véleményét nézzük, akkor a hitünket aláaknázzuk. Mert a hit a nem látott dolgokra figyel!
Kezdjünk el a nem látható dolgokra figyelni, kezdjük el ezeket hallgatni, mert akkor bekerülnek a szívünkbe, és nem fogunk félni.

 

I.Péter 1/ 5 -7
“Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.”

A szabadulás készen van arra, hogy megmutatkozzon, nyilvánvalóvá váljon az utolsó időkben, a hit által. Ha kiábrándultan hallgatjuk az Isten beszédét, abban lemondàs van, hogy ‘ez sem fog sikerülni’, ‘nálam biztosan nem fog működni’.
Az öröm azt jelenti, hogy nyitottság van az ember szívében, hogy bejön a mag és reménységet hozlétre az Ige. Minden nehézségben van egy kis szomorúság, de vigyáznunk kell arra, hogy az örömöt ne veszítsük el a próbák közben. 

A kipróbált hitünk az, amivel át tudjuk venni a szabadulást! A hitünknek próbán kell keresztülmennie, hogy ne csak beszéd, fellángolás legyen, ami másnapra elillan.
Amíg viszont nem valósul meg a látható szinten a hitünk tárgya, addig várakozunk.
A kinyilatkoztatott Ige miatt hiszünk, a tapasztalható tények ellenére.

                             Hogyan viselkedjünk a várakozás időszakában?

Zsidó 6/ 12
“Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.”

A hitünk, és a békességes hosszútűrésünk által nyerjük el az ígéreteket. 

II.Kor. 4/16-18
“Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;

Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

 

Ha a nehézségeket a hitnek az oldaláról nézzük, akkor az Ige szerint ez pillanatnyi és könnyű szenvedés – annak ellenére, hogy mi nagyon nehéznek éljük meg.
Amit itt tapasztalunk a földön az az idő alá van vetve, ami nem látható az pedig örök.
A nehézség, amivel itt találkozunk az is idő alá van vetve ; ha van kezdete egy tünetnek, akkor van vége is, ha a hitünket használjuk. Ehhez szükséges, hogy ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra.

Ezt a testi természetünkkel nem tudjuk megragadni. A testi természetnek ez bolondság, mert ez a természet arra néz, ami látható. Ki kell fejlesztenünk, és meg kell erősítenünk a belső emberünket, ami viszont meg tudja ragadni a láthatatlan dolgokat. A belső embernek a hit világa a természetes. Ezért tudja a láthatatlan dolgokat megragadni. A belső emberünk a hit beszédének a hallgatása által tud növekedni, megerősödni. Így tudunk hitben járni és nem látás szerint.