„A reménység, a szívbe bekerülő Ige kivetülése az elménkben, gondolatainkban.”
Zsidó 11/1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
A hitnek köze van a reménységhez, de nem szabad összekeverni a kettőt!
Ha a reménységünk alapja egy várakozás arra, amit szeretnénk, hogy megtörténjen az életükben, az önmagában nem képes megvalósítani az Isten ígéreteit.
A hitünk a szívünkben van, ez a reménylett dolgok valósága, ami leképződik az emberi szívben, és kivetül az elmébe. Így lesz a nem látott dolgokról egy bizonyosságunk, hogy azok valóban léteznek, nem csupán egy optimista várakozásról van szó. A reménységünknek is Isten Igéjére kell épülnie, miszerint Ő jót tervezett felőlünk, jó dolgokat jelent ki számunkra!
Róma 8/28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”
Jeremiás 29/11
„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.”
Az Isten beszédén álló reménység nem csal meg bennünket, a Szent Szellem által megvalósul, mert Isten garancia az Igéjére.
Róma 5/5
„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”
Isten a bibliai hitre válaszol! Az Ige meghallása által kialakul a hit a szívünkben, és ez a szívbéli hit ad képet a gondolatainkban, ami a bibliai reménység!
A reménylett dolgokat Isten beszéde kijelenti, mint már meglévő, létező valóságokat. A hit megragadja a láthatatlan ígéreteket, birtokolja azokat, a reménység pedig várakozást alakít ki a beteljesülésig!
A hit sosem arról szól, hogy hiszem, hogy majd jobb lesz a sorsom, vagy hiszem, hogy egyszermeggyógyulok. A hit mindig a jelenben van! A hit most veszi át az áttörést! Amikor pedig átvette az ember hit által ezeket az áldásokat, akkor elkezdődik egy várakozást. Nem azért várakozunk, hogy megtörténjen a hitünk tárgya! A hittel már megtörténtnek nyilvánítjuk, amit Isten Igéje kijelentett nekünk, a reménységgel pedig a megjelenésre várakozunk! A beteljesülésben biztosak vagyunk!
A vérfolyásos asszony is úgy ment oda Jézushoz, hogy biztos volt benne, hogy abban a pillanatban, amikor megérinti a ruhája szegélyét meg fog történni a gyógyulása! A hite a ’mostra’ fókuszált! Nem volt feltételezés, bizonytalanság a hitében („talán meggyógyulok”, „hátha sikerül”, „majd egyszer egészséges leszek”). Ha így állt volna hozzá, akkor elhagyta volna a reménysége, és feladta volna.
Isten nem a várakozásra válaszol, hanem a hittel történő birtokbavételre!
A vérfolyásos asszony nem az érzéseire, megtapasztalásaira figyelt – függetlenítette magát az érzékszerveitől. Ahogy a hite felszabadult tudta, hogy meggyógyult a betegségéből!
Jézus úgy bocsátotta el ezt az asszonyt, hogy a hite meggyógyította, menjen haza, az éppé válásának megvalósulása pedig meg fog történni. Tehát a hit a jelenben volt, a megvalósulás pedig a jövőben történt meg.
Amikor a hit dolgait tesszük, ne az érzelmeinkre és tapasztalatainkra hagyatkozzunk! Biztosnak kell benne lennünk, hogy amit átvettünk, meg fogjuk tapasztalni – függetlenül attól, hogy mennyi idő telik el a látható szinten való megjelenésig.
„A hit sugárzik”
Zsidó 11/6
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”
A hit megelőzi a reménységet, hamarabb kell létrejönnie az emberi szívben.
A fenti igeversben nem egy általános hitről van szó, hanem a jelenben cselekvő Istenről!
Aki most tölti be a szükségeinket, adja meg a szabadulást az életünkben!
A hittel teli emberi szívben egy olyan láthatatlan kisugárzás van, amire Isten rátekint!
Márk 2/ 3-5
„És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala.
És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt.
Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Jézus látta a gutaütött ember barátainak a hitét! Ebből az következik, hogy a hit nem passzív, láthatónak kell lennie. Megnyilvánul a beszédben, cselekedetekben.
A hit egy erős stabilitást ad az ember belső személyiségében. Isten megjutalmazza azokat, akik hittel keresik Őt!
Róma 10/ 10, 17
10.„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
17.„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.”
Nem mi találjuk ki a hit tárgyát, hanem a hit Isten Igéjére épül, azt veszi alapul.
A hitünk a szívünkben van: nem az elménkkel hiszünk, hanem a szívünkkel. Ez a hit tud győztes lenni! Az elvi egyetértés nem tud működni, nem tudja megvalósítani Isten ígéreteit.
Az, hogy ’szívvel hiszünk az igazságra’ egy szívbéli mozgást, aktív állapotot fejez ki. Nem passzívan várjuk az igazságokra való eljutást. Ebből az következik, hogy a hit akkor élő, ha megmutatkozik! Ha csak az ismeret szintjén van jelen az igazság bennünk, akkor nem fog működni. A sikeres hit a szívben van benne! Tapasztalattá a szívbe bekerült igazság tud válni.
I.János 5/ 4-5
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!”
A bennünk lévő hit, már legyőzte azokat a rossz dolgokat, amik kudarcot vagy hiányt jelentenek az életünkben. Bennünk van a győzelem a hitünk által! Ezt mondja Isten Igéje, nekünk erre kell ráhangolódnunk.
A hit a szívünket és az Isten ígéreteit összefonja. Ezért tud a hit változást létrehozni, a reménység pedig nem. Az Igében lévő valóság egy pecsétet nyom az ember szívére, és ez a belső, mély meggyőződés vetül ki az elménkre, és hoz reménységet a megvalósulásra.
Istent csak úgy tudjuk megismerni, ha közösségben vagyunk Vele. A közösség gyakorlása közben, ahogyan olvassuk a bibliát, hallgatjuk a tanításokat odafordítjuk a szívünket az igazságokra, amik a részünkké válnak.
Márk 11/ 24
„Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”
A hitünket úgy tudjuk gyakorolni, hogy átvesszük, amit kértünk. Hiszünk abban, hogy amikor imádkozunk, megnyerjük, amit kértünk. A reménységünk pedig a megnyert áldás megvalósulására várakozik.
I.János 5/15
„És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.”
A győztes hit tudja, hogy meghallgatja Isten akkor, amikor Hozzá imádkozunk! Teljesen mindegy, hogy mit érzünk, vagy milyen benyomásokra teszünk szert a látható világban, a kérésünk meg van, és meg is fog valósulni az életünkben.
Példabeszédek 4/ 23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”
Azért kell megőrizni a szívünket, mert oda kerül be az Ige valósága! Nem a fogalmak – mert azok megmaradnak az értelmünk szintjén – hanem az Isten beszédének a teljessége, a benne lévő élet, ami bejut a szívbe.
A szívünkből indul ki minden, ami az életutunkat, a jövőnket meghatározza. Nem tudunk jobb sorsot létrehozni annál, mint ami a szívünk állapota. Ha a szívünkben dolgozik Isten Igéje, akkor a hitünk mozgásba kerül és létrehozza a változást az életünkben!
A hit hozza létre a gondolkodásmódunkban a reménységet – a szívből indul a fej felé a jó dolgok várakozása, nem fordítva.
A fejben lévő ismeretek passzívak maradnak. A szívben elrejtett valóság tud tapasztalatot létrehozni.
