„Isten a hit Istene!”
A hitünk az a csatorna, amin keresztül áttörés tud jönni az életünkben.
A reménységre nekünk van szükségünk, hogy kibírjuk azt az időszakot, amit várakozással töltünk, amíg tapasztalattá válik a hitünk tárgya. A jó reménységgel tudjuk „tisztán” tartani a hit csatornáját.
Zsidó 11/1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
Nem a hitünk épül a reménységünkre, hanem a reménység az, ami a hitünkön nyugszik. A szívünkkel hiszünk, és a fejünkkel reménykedünk – fontos, hogy ne keverjük össze a kettőt. Attól, hogy valamivel egyetértünk, az még nem hit.
A hit az, amikor a szívünkkel megragadjuk Isten Igéjét.
Ha a szívünkben lévő hitre építkezik a gondolkozásmódunk, a hittel teli gondolatok létrehozzák a reménységet.
A várakozás akkor nem csalódik, hogyha bibliai hiten alapul. Ha csupán a vágyaink alakítják ki bennünk a pozitív jövőképet, akkor csalódni fogunk.
I.Thess.5/8
„Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”
A szívünknek szüksége van szeretetre, ennek kell körbevennie, megőriznie a szívünket. Mert így fog tudni a benne lévő hit munkálkodni.
A fejünkre pedig a reménységet kell felöltöznünk, hogy a tapasztalataink ellenére a gondolataink megőrizzék a bizalommal teljes várakozás képességét.
A fejünkkel tudhatunk, érthetünk dolgokat, de a szellemi valóságot a szívünkkel tudjuk felfogni.
Róma 8/19-25
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt?
Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.”
A teremtett világ reménységgel várja, hogy azok az átkok, romlandóság, halál, betegségek, amelyek Ádám által bejöttek ebbe a világba, végre lekerüljenek róla. Mert ez a világ eredetileg nem a rothandóság rabsága alá lett teremtve.
Amikor felöltözzük a dicsőséget, akkor rólunk is lehullanak ezek a kötelékek, szabadok leszünk az ördög hatalmától a szellemünkben, lelkünkben és testünkben is! Ahogyan a teremtett világ, úgy mi is várakozunk a testünk teljes megváltásának megvalósulására.
Pál apostol összekapcsolja a reménységet a tudással, azzal ahogyan gondolkodik. Mert reménység által tartatunk meg: fontos, hogy ne dobjuk el magunktól a reménységünket! Az az ember fogja megtapasztalni a szabadulást, az áttörést, aki megmarad a reménységben.
Olyanban reménykedünk és hiszünk, amit nem látunk. Ha látnánk, akkor nem lenne szükség sem a hitre, sem a reménységre. A hit gyakorlása mindig akkor kezdődik, amikor még semmit nem látunk az ígéretek megvalósulásából. Például akkor kezdjük el a hitünket gyakorolni a gyógyulásban, amikor még ott vannak a betegség tünetei.
A reménység létrehozza bennünk a békességes tűrést, ami által nem idegeskedünk, és nem félünk, hanem tudjuk, hogy a beteljesülés felé haladunk.
Honnan tudjuk, hogy békességgel tűrünk, jó a reménységünk?
Róma 15/13
„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.”
Ha a hitünk gyakorlása közben öröm és békesség van bennünk, akkor jó reménységben járunk. Mivel emberek vagyunk, a várakozás hosszúsága alatt elfáradhatunk, de cél, hogy mindig visszatérjünk az Igéhez és emlékeztessük magunkat, hogy örömmel gyakoroljuk a hitünket, ne félelemmel és aggodalmaskodva. A hívőkben kell lennie egy optimizmusnak, ami Isten beszédén alapul: tudjuk lesz a helyzetünkben változás. Az üdvösség sisakja segít az elménket abban a reménységben megtartani, hogy Istennél már ott van a megoldás, abban a számunkra kilátástalan helyzetben, amiben éppen benne vagyunk.
Róma 8/28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”
Ez a vers az eredetiben úgy hangzik, hogy: az Istent szeretőknek minden összedolgozik a javukra! Tehát még az ördög munkája, minden rossz dolog ami bennünket ér, a mi előmenetelünket szolgálja, hogyha megmaradunk a hitben!
Ha megvizsgáljuk a 28. versszak előtti igeverseket, amelyek a Szent Szellemmel kapcsolatos fohászkodásról szólnak, akkor megérthetjük azt az útmutatását Istennek, hogy a rossz dolgokból való szabadulás sok esetben a nyelveken szólás gyakorlása által történik meg.
A bibliában számtalan olyan történet van, amikor Isten emberei szorult helyzetbe kerültek, és a megmenekedésük a hitben való kitartás következtében jött létre.
Például amikor Dánielt bedobták az oroszlánok közé, vagy amikor Pál apostol börtönbe került Filippiben – nem a hitük eldobása, Isten számonkérése volt a reakciójuk, hanem megmaradtak a hitben, Istent dicsérték és egy sokkal jobb dolog jött létre. Ez egy példa előttünk, hogyha nehézségeken megyünk keresztül, jól tesszük, ha dicsérjük az Urat, nyelveken szólunk, felmagasztaljuk Őt, mert jönni fog a szabadítás!
Amikor megmaradunk hitben, akkor megtörténik az áttörés! Még a legsötétebb órákban is meg tud érkezni a szabadulás.
Isten nem csak tud, nem csak akar, hanem meg is cselekszi a csodákat az életünkben! De fontos, hogy mi megmaradjunk a hitben!
2.Thess.2/16
„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg.”
A világmindenség legnagyobb Ura szeret minket, aki kegyelméből örökre szóló vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg bennünket! Akármin is megyünk keresztül, sokkal nagyobb vigasztalásban lesz részünk. Az Ő reménysége sosem okoz csalódást, hagyatkozzunk Rá és ne mi próbáljuk meg kitalálni a megoldásokat.
Ha Rá támaszkodunk, akkor meg fognak történni az életünkben a jó dolgok!
Apcsel 27/25
„Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott.”
Pál apostol hitt az angyal szavának, akin keresztül Isten szólt hozzá és azt mondta az embereknek, akik vele voltak, hogy tartsák meg a jó reménységet – annak ellenére, hogy majdnem meghaltak a hajótörésben. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a kibocsátott szóban hitt Pál apostol, amit belehelyezett a szívébe és ezzel a létrejött hittel tudott bátorítani másokat.
Lukács 23/8-9
„Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.”
Heródes reménysége nem Isten Igéjén állt, nem akarta az életét Jézushoz igazítani.
Látványosságot keresett, csak a csodát akarta Jézustól.
A hit pedig mindig úgy munkálkodik, hogy közben változtat. Sokszor, amikor nehézségekben vagyunk benne, megvizsgáljuk, miben kell változtatnunk akár a jellemünkben, akár másban. Ezért tud áldásunkká változni a nyomorúság – holott maga a rossz helyzet nem Istentől van. Isten szeretné, hogy jobban odakössük magunkat hozzá, jobban együtt legyünk Vele, krisztusibb személyekké váljuk.
Olyan emberek legyünk, akik képesek Jézust közvetíteni mások felé, hogy mások is megtapasztalják a változást az életükben!
