Georgisz tanítások
– Építsd fel a hegyeket mozgató hitet –
Hetedik rész:
A hit az mindig most van!
Szoros összefüggés van a hit és a reménység között, mégis lényeges a különbség köztük. Csak hit által lehetséges, hogy Isten cselekedjen az életünkben, az ígéretei valósággá váljanak a sorsunkban. Önmagában a várakozás vagy az, hogy szeretnénk valaminek a megvalósulását nem ösztönzi tettekre Istent.
Ő mindig hit alapján cselekszik. Ezért fontos megvizsgálnunk, hogy valóságos hit van-e bennünk, vagy csak reménységgel rendelkezünk.
A szívünkben lévő hit hordozza annak a jövendő dolognak a valóságát, amit már most birtoklunk.Éppen ezért a hit az most van, már a jelenben birtokol! A reménység pedig várakozik, hogy meg fog történni a látható szinten is, ami már a miénk a láthatatlanban. A hiten alapuló reménység sohasem csap be minket! Ezáltal a reménység által Isten védelmet nyújt a gondolataink számára a várakozás időtartama alatt.
Zsidó 11/1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
Az eredeti igeversben Pál apostol a hitet úgy fogalmazza meg, hogy a ’hit van’, tehát a hit lényeges ismérve, hogy a jelenben van. Ez az igazi bibliai hit.
Máté 27/41-42
„Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.”
Ebben a két versben arra látunk példát, hogy milyen, amikor valakinek nincsen a szívében hit. Itt a hit nem Istenben való bizalmon alapul, hanem ’hiszem, ha látom’ mentalitáson. Isten megtett már mindent a maga részéről, nekünk ebbe kell belehelyezni a hitünket!
János 4/39-42
„Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem.
Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.”
Nem más ember miatt hiszünk Jézusban, a szabadulásban, gyógyulásban, hanem azért mert a Szent Szellem által ki lett jelentve Isten beszéde a szívünkben.
A kijelentés Szelleme ülteti be a szívünkbe az Igét! Ezáltal az emberben egy belső biztosság, tudás jön létre, hogy rendelkezünk azzal, amit Isten már megszerzett a számunkra.
A hit harca
A legnagyobb feszültség a hit gyakorlásban abban van, hogy az ember átveszi azokat a javakat, amiket Isten már megszerzett neki, beáll abba az ígéretbe, amit Isten megígért, viszont a látható világban még semmi nem látszik ebből a változásból. Ilyenkor az ember elkezd gondolkodni, hogy most végül meg történt a hitünk tárgya vagy nem, vajon kibírjuk-e a megvalósulásig vagy sem? A körülmények pedig elkezdenek meggyőzni bennünket arról, hogy igazából nem valósult meg, amiben hiszünk. Isten viszont adott nekünk szellemi fegyvereket, hogy megőrizzük a gondolkozásmódunkat! Ő nagyon jól tudja, hogy amikor elkezdjük a hitünket gyakorolni, akkor jönni fog a sátán, hogy a hitünket megvizsgálja, mennyire valóságos. Célja, hogyha lehetséges elkezdje csökkenteni, hogy minél kisebb legyen, mert kicsi hittel nem történik meg az áttörés.
Péter apostolnak is, amikor elkezdett csökkeni a hite a vízen járás közben, elkezdett süllyedni. A kis hit nem elegendő a változásokhoz, csodákhoz.
Elképzelhető az is, hogy a körülményeink még nehezebbek lesznek, miután a hitünket elkezdjük gyakorolni.Ez történt az egyiptomi szabadulás előtt is, megjelent Mózes, kihirdette a szabadulást, és a fáraó még jobban megnehezítette az izraeli nép körülményeit. Ilyenkor elbizonytalanodhat az ember, hogy biztosan jó úton halad-e, jól csinálja-e a dolgokat. Ezért Isten felövezi az ember gondolkozását, hogy a gonosz gondolatok ne csapják be, és tántorítsák el a hittől.
2.Kor.10/4-5
„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”
A ’mi vitézkedésünk’ kifejezés arra utal, hogy a hit az egy harc, amiben van ellenségünk is, aki azért dolgozik, hogy tönkre tegye a hitünket. Ebben a harcban vannak szellemi fegyverek, amelyeket Isten adott át nekünk. Jézus is ezekkel a hatalmas erejű fegyverekkel gyakorolta a hitét. Ezekkel a fegyverekkel szemben az ördögnek nincsenek eszközei. Megpróbál felépíteni erősségeket, magaslatokat a hitünkkel szemben, de a nekünk adott szellemi fegyverek ezeknek a leverésére hatékonyan működnek. Meg van írva Isten Igéjében, hogyha megmaradunk Ő benne, akkor egyetlen ellenünk készült fegyver sem lesz szerencsés! Ez azt is jelenti, hogy készülnek ellenünk fegyverek: ilyen például a gondolkozásmódunk megtámadása, okoskodások létrehozása az elménkben, amelyek hatnak az érzéseinkre. Nekünk felelősségünk ezeknek a lerontása!
A hitbeli engedelmesség akadályoztatására, és Isten ismerete ellen emeltettek ezek a gondolatok. Az ördög megpróbálja a hitünket, hogy megvizsgálja, vajon csak egy érzelmi fellángolásról van-e szó, vagy valóságos hitről, amellyel képesek vagyunk megharcolni a hitnek a harcát. Amíg gyakoroljuk a hitünket, addig az ördög támadni fogja a gondolatainkat!
Amikor átvesszük hittel az Isten ígéreteit, akkor lesz egy várakozási időszak amíg a hitünk tárgya tapasztalattá válik. A lényeg bennünk van, hordozzuk az eljövendő dolognak a valóságát, amit „megszülünk” a látható világba. Ha elveszítjük közben a hitünket, akkor elveszítjük az általunk hordozott láthatatlan ígéretet is. Ezért fontos, hogy ne a tapasztalatainkra figyeljünk, mert kieshetünk a hitből. Addig kell hitben maradnunk, ameddig meg nem valósul az ígéret!
János 3/36
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
’Aki hisz – tehát a jelenben, folyamatosan van a hitünk – annak örök élete van’. Az örök életet sem látjuk, pedig meg van annak, aki hisz Jézusban. Rendelkezünk már azzal az élettel, ami a jövőben fog megmutatkozni. Ugyanígy igaz ez a gyógyulásra és az áldások átvételére is: most hiszünk bennük, most vesszük át őket, és a jövőben meg is fognak mutatkozni ezek a javak!
János 5/24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
János 6/47
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.”
I.Kor 7/40
„De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.”
Amikor az Ige azt írja, hogy bizony, akkor ott az ámen kifejezés áll, ez egy százszázalékos bizonyosságotjelent. Amikor Isten beszédét halljuk, és hiszünk, megragadjuk a javakat, akkor azzal már rendelkezünk is!
Pál apostol hiszi, hogy a Szent Szellem benne van, pedig nem mindig lehet érezni, tapasztalni a jelenlétét. De ő biztos ebben, hogy benne lakik!
II.Kor. 6/2
„Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”
A kellemes idő a kegyelem napját jelenti. Azt mondja Isten, hogy Ő már meghallgatott és megsegített minket! Mikor van a kegyelem és az üdvösség napja? A kegyelem és üdvösség napja most van, amikor az Isten szava szól hozzánk, akkor kell elhinnünk, hogy meghallgatott bennünket és megsegített minket!
Hit a szavainkban
Róma 10/10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
A jelenben hiszünk a szívünkkel és a beszédünket is a bennünk lévő hithez igazítjuk! Ne dolgozzunk a beszédünkkel a bennünk lévő hittel szemben a várakozás ideje alatt! Támogassuk a szavainkkal a hitünk tárgyának a megvalósulását.
II.Kor.4/13
„Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.”
A hitnek ugyanaz a szelleme van bennünk, mint a hit hőseiben, akik győzelmeket éltek át! Éppen ezért a beszédünk nem lehet ellentétes azzal a valósággal, amivel kapcsolatban gyakoroljuk a hitünket. Nem lehet egyszerre a hit beszédét is szólni, aztán aláásni negatív beszéddel, mert akkor meg fog hiúsulni az az áldás, amit szeretnénk, hogy megjelenjen az életünkön.
Márk 11/23-24
„Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott.
Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”
A hitet úgy tudjuk növelni, ha hitből beszélünk, szólunk a problémának (hegynek), hogy menjen az utunkból, az életünkből, testünkből. Ezt folyamatosan gyakoroljuk, ameddig tapasztalattá nem válik.
Amikor imában, könyörgésben kérjük Istent, akkor el kell hinnünk, hogy meghallgatott Isten. Az ima meghallgatást a jelenben vesszük át, a megvalósulását pedig reménységgel várjuk. Ez a sikeres hit gyakorlás.