A Biblia hangsúlyozza, hogy a bűneset óta az emberben jelen lévő bukott természet – az „óember” (melyre példa a Bibliából Nábál) – javíthatatlan. A vallásosság gyakran próbálja jobbá tenni a régi embert, Isten megoldása azonban radikális: nem renoválni akarja az óembert, hanem eltemetni.
A vízkeresztség nem csupán szimbolikus vallási szertartás vagy külső formaság, hanem a hívő aktív hitvallása és azonosulása Jézus Krisztus kereszthalálával. Amikor a hívő alámerül a vízben, hittel kijelenti, hogy a bűnre hajlamos régi énje meghalt és eltemettetett a víz sírba, így a bűn többé nem uralkodhat rajta.
Róma 6,3–6
„Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egy életünk lett, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk; Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.”
A víz alól való feljövetel a Krisztussal való feltámadást és az új élet kezdetét jelképezi. Jézus utolsó Ádámként lezárta a bukott ádámi fajt, és elindított egy új emberi fajt: az „Imánueli fajt” (Isten velünk).
Ez a belső változás egy szellemi „atomenergiaműhöz” hasonlítható, amely kimeríthetetlen mennyei erőt biztosít a belső ember számára. Nem külső szabályok kényszerű követéséről van szó, hanem arról, hogy a Szent Szellem által az ember isteni természet részese lesz, így a jó cselekedetek és a szentség nem erőlködésből, hanem ebből az új belső természetből fakadnak.
2 Péter 1,4:
„Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg minket; hogy azok által isteni természet részesévé legyetek, kikerülvén a kívánságban levő romlottságot a világban.”
2 Korinthus 5,17:
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.”
A keresztény élet nem áll meg a megtérésnél: a gyülekezet a Krisztus megértésének és tanulásának a helye. A sötétség hatalmasságai az elme elsötétítésével próbálják az embert a régi életmódjában tartani. Ha valaki megtér, de a gondolkodása és az életvitele nem változik meg, ott elhidegülés és szellemi elidegenedés jön létre.
A hívő feladata, hogy tudatosan „levetkőzze” a régi életmód szokásait, mint egy használt ruhát, és elméjének szellemében megújulva „felöltözze” az új embert, aki Isten szerint teremtetett szentségben és igazságban.
Efézus 4,20–24:
„Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan őt megértettétek és ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek a régi élet szerint való ó embert, mely megromlott a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”
A megnyilvánuló bűnök (harag, paráznaság, lopás, csalás) csupán a belső állapot gyümölcsei és tünetei. Isten nem a felszíni ágakat nyesegeti, hanem a fejszét a fák gyökerére teszi. Ez azt jelenti, hogy Isten a szív mélyén lévő romlottságot és a halott szellemi állapotot veszi ítélet alá.
A gonosz gondolatok és vágyak belülről, a szívből származnak, ezért elengedhetetlen a bűnvallás, a rejtett dolgok felszínre hozása és a szív folyamatos tisztántartása Isten igéje által.
Máté 3,10:
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”
Márk 7,21–23:
„Mert belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, családság, szemérmetlenség, gonosz szem, istenkáromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.”
Naámánnak, a leprás szíriai hadvezérnek a története rávilágít az emberi büszkeség veszélyeire. Naámán óriási vagyonnal (ezüsttel, arannyal, díszes ruhákkal) és magas társadalmi pozícióval érkezett, azt gondolva, hogy megvásárolhatja a gyógyulását. Elizeus próféta azonban ki sem ment hozzá, csak kiküldte a szolgáját azzal az egyszerű utasítással, hogy merüljön alá hétszer a Jordánban.
Naámánnak először le kellett győznie a megsértődését és az önérzetét, hogy engedelmeskedjen. Isten kegyelme és a szellemi újjászületés nem vásárolható meg pénzzel vagy cselekedetekkel; ez ingyenes ajándék, amelyet csak alázatos hittel és engedelmességgel lehet átvenni.
2 Királyok 5,13–14: „De hozzámenének az ő szolgái, és szólanak néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta te néked, avagy nem megtetted volna-é? Mennyivel inkább, mikor csak azt mondta néked: Fürödj meg és megtisztulsz? Beméne azért a Jordánba, és alámeríté magát abban hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújula az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztula.”
Efézus 2,8–9: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
A vízkeresztség nem az ember érdeme vagy vallásos teljesítménye, hanem Isten elvégzett kegyelmi munkájának tevékeny elfogadása. Amikor a hívő Isten igéjének engedelmeskedve alámerül a vízben, hit által elszakad a bűn és az óember uralmától, hogy feljövetelével egy vadonatúj, Krisztus által átformált életben járjon. Ezzel az engedelmes lépéssel megnyílik az út a szellemi növekedés, a belső megújulás és Isten ígéreteinek beteljesedése előtt.
